A Mandiner volt olyan kedves, és megosztotta az általuk készített felmérés részletes adatait. Bárki letöltheti, és kedvére elemezheti. Az elsődleges és másodlagos preferenciák összefüggéseiről írnak ők, de számomra még ennél is érdekesebbek a demográfiai adatok.

Legutóbb azt írtam, hogy "A magyar társadalom alsó ötödét némi leegyszerűsítéssel két részre oszthatjuk: cigányokra és Jobbik-szavazókra." És hogy az LMP szerint az ő nagy arányú munkanélküliségük, az ő szegénységük, az ő képzetlenségük, az ő kilátástalanságuk a mai Magyarország talán legsúlyosabb problémája.

Kérdés, hogy a Mandiner-felmérés visszaigazolja-e, hogy a Jobbik fő bázisa ez az alsó 20%?

Mivel internetes felmérésről van szó, a minta már akkor is torz lenne, ha véletlenszerűen lettek volna kiválasztva a megkérdezettek. Éppen ezért az egyes pártok támogatóinak jellemzőit kizárólag az átlagtól való eltérésük szerint érdemes nézni. Vagyis önmagában nem jelent semmit, hogy x% nő támogatja valamelyik pártot, az viszont igen, hogy az átlagnál kétszer annyian.

Nézzük először a Jobbikot. Kiugróan kevés női szavazójuk van. Mivel az emancipáltság mértéke összefügg a jövedelmi helyzettel, a lakóhellyel, a végzettséggel, feltehetőleg arról van szó, hogy az ő köreikben a politizálás inkább férfiszerep, a nők kevésbé nyilvánítanak véleményt. Budapesten alul-, a nem megyeszékhely városokban és a községekben felülreprezentáltak. Regionálisan egyértelműen Észak-Magyarország a bázisterület, ami nem meglepő az EP-választások alapján, ami viszont eltér az akkori eredményekről: a valamennyire kiemelkedő Közép-Dunántúl, és az átlagos Észak-Alföld (az EP-választáson ez utóbbi volt a másik jobbikos régió). Életkorban átlagosak, bár a 30-39 közöttiek az átlagnál kevesebben vannak. Végzettség szempontjából a 8 általánost, szakmunkásképzőt és a középiskolát végzettek vannak az átlagnál többen, a felsőfokú végzettségűek kevesebben. Foglalkozásban a fizikai dolgozók, a munkanélküliek és érdekes módon a vállalkozók/vezetők vannak átlag feletti arányban a Jobbik-táborban. Persze az egymillió Bt országában a vállalkozó elég sokmindent jelenthet. Az egy háztartásban élők száma alapján nincs jelentős szórás a szavazótáborok közt, de a Jobbik kétségkívül a maximum. És végül, egy főre eső jövedelemben átlagon aluliak (egy háztartásra eső jövedelemben is).

Ez alapján visszaigazolódott, hogy a Jobbik-tábor az átlagnál szegényebb, képzetlenebb, több a munkanélküli és a fizikai dolgozó köztük, és többen élnek falvakban ill Észak-Magyarországon. Ezek mind olyan tényezők, amik rontják az életesélyeket, a kitörés lehetőségét a szegénységből. Ami összefügghet a pártválasztásukkal, és megerősíti azt is, hogy "Ma politikai karriert lehet csinálni azzal, ha az ember etnikai alapon szembeállítja egymással Magyarország szegényeit, és az alsó középrétegek egzisztenciális fenyegetettségéért a cigányságot kiáltja ki bűnbaknak." (LMP-program 11.o.)

De ha már megvannak az adatok, nézzük meg a többi pártot is. Az üres mezők mindig azt jelentik, hogy nincs jelentős eltérés az átlaghoz képest. A Fidesz-tábor minden szempontbóli átlagossága annak köszönhető, hogy ők adják a többséget, így definíció szerint ők az átlag.

Stan: A delfin okos, hasznos és szép.
Cartman: Jó, hasznos és szép, két szelet kenyér között majonézzel.
Stan: A delfinek okosabbak, mint te.
Cartman: Ha olyan rohadt okosak, miért laknak igluban?
Stan: A delfinek nem laknak igluban, azok az eszkimók.
Cartman: Delfin vagy eszkimó, nem mindegy? Hal, hal. Tök uncsi a zöldek hippidumája.
(South Park: Testsúly 4000)

Milyen lenne egy hippipárt, ha lenne ilyen? Békepárti, szabadságpárti, emberi jogi harcos, drogbarát, globalizáció-ellenes, piacellenes, kommunisztikus, zöld, atomellenes, establishment-ellenes, szecesszionista.

És milyen az LMP a nemrég kiadott programjuk alapján?

Békepárti?

"Jó lenne, ha közhely lenne, hogy egy aktív békepolitika kialakítása is halaszthatatlan feladat, mivel évente 1200 milliárd dollárt költ a világ katonai kiadásokra, és ennek az összegnek lenne jobb helye." Ezt Várady Tibor, a Humanista Párt elnöke mondta egy interjúban. Azóta az LMP és a HP szétmentek, Várady szerint azért, mert "azt látjuk, hogy az LMP egyre inkább egy mainstreamebb vonalat képvisel, amiben a rendszerkritika csak egy vissza-visszatérő fűszer. Időről-időre mondanak szimpatikus dolgokat, de az alapvető irány nem ez." (Fent és Lent)

Ha megnézzük az LMP programját, abban a "NATO", a "fegyver", a "hadi" szavak elő sem fordulnak, a "háború" csak időhatározóként ("második világháború utáni"), a "béke" pedig csak a társadalmi béke, a béketest és az ENSZ vonatkozásában. Nem tekinthetjük tehát harcos békepártinak az LMP-t.

A "béketest" egy mediációs testület a helyi, elsősorban etnikai konfliktusok kezelésére:

"Azokon a településeken, ahol komoly konfliktus alakult ki, vagy a kialakulása küszöbön áll, egy állami felügyelet alatt álló, de a helyi önkormányzattal együttműködő mediációs "béketest" bevetésére lenne szükség a feszültségek oldása érdekében. Ez egy olyan (szak)politikai szakértőkből és hivatásos mediátorokból álló csoport lenne, amely a települési vagy kisebbségi önkormányzat meghívására rövidebb-hosszabb időt töltene a kisebbségi és többségi csoportok között kialakult konfliktus helyszínén annak érdekében, hogy lehetőséget és keretet teremtsen a kialakult konfliktus tárgyának és okainak közös meghatározására, és hozzájáruljon a konfliktus oldását vagy megoldását célzó javaslatok kidolgozásához és megvalósításához.
A feszültségek megelőzését szolgálná a rendfenntartó szervek és a cigány közösségek közötti bizalmi kapcsolat kiépítése. A jogállamnak vissza kell térnie a telepekre és szegénynegyedekbe, ezek igazgatását nem engedheti át az itt élőket kiszolgáltatott helyzetben tartó családoknak. Erre mi a szociális szolgáltatókkal is együttműködő közösségi rendőrség megvalósítását tartjuk a legjobb megoldásnak." (82-83.o.)

A társadalmi béke pedig talán az LMP leghangsúlyosabb mondanivalója:

• "A társadalmi békéhez vezető egyetlen járható út az esélyteremtés útja." (78.o.)
• "A mi értékítéletünk szerint a mai Magyarországon a társadalmi egyenlőtlenségek mértéke elfogadhatatlan. A népesség csaknem egyötöde él szegénységben." (8.o.)
• "Ma politikai karriert lehet csinálni azzal, ha az ember etnikai alapon szembeállítja egymással Magyarország szegényeit, és az alsó középrétegek egzisztenciális fenyegetettségéért a cigányságot kiáltja ki bűnbaknak." (11.o.)
• "Az ökoszisztéma és az emberi társadalom viszonya csak akkor lehet fenntartható, ha a társadalom belső viszonyai is fenntarthatóak. Egy igazságtalanságokkal súlyosan terhelt társadalom nem fenntartható." (11.o.)

A foglalkoztatás, az oktatás, a vidékfejlesztés, a cigánykérdés, a lakhatás (43-96.o.) mind elsősorban arról szól az LMP számára, hogy Magyarország alsó 20%-át hogyan lehet felemelni, hogyan lehet nekik esélyt adni. Ez a fenntarthatóság egyik ága, ezt segítenék a zöld munkahelyek, az adóreform (a munkabér terheinek nagyarányú csökkentése a fogyasztás (zöld adók) és a vagyon (ingatlan adó) kárára), a közoktatás, a közlekedés és a közszolgáltatások fejlesztése.

A magyar társadalom alsó ötödét némi leegyszerűsítéssel két részre oszthatjuk: cigányokra és Jobbik-szavazókra. Hogy a szegénység, az alulképzettség, a munkanélküliség, a marginalizálódás, a kilátástalanság, a társadalmi normáktól elfordulás, az aggresszíó és a szélsőségesség mennyire korrelálnak, annak bőséges irodalma van Émile Durkheim-től Robert K. Merton-on át Hannah Arendt-ig. Ezért most vegyünk inkább egy aktuálpolitikai példát, a "leszbipornós gárdista", Müller Nikolett esetét. "Előfordulnak olyan helyzetek, amit el sem tudunk képzelni, amiről nagyon kevés ismerete van annak, aki rendezett körülmények között él." (Morvai Krisztina) "Mert szerintem rohadtul arról van szó, hogy a radikális mozgalmak általában ott erősek, ahol egy társadalom gyenge. Ugyanígy a fiatal lányok közül se azok fordulnak az "ősi szakma" felé, vagy mennek el a pornóiparba szétkeféltetni magukat, akik mondjuk ügyvédcsaládba születtek, és hatéves korukban már franciául rendelik ki a homárt az étteremben. Nem kell túl sok puzzle darabból összerakni azt a képet, amely megmutatja nekünk, hogy van valaki, aki nem találja a helyét a társadalomban és csak sodródik ide-oda. Márpedig az "ide" nem a Győri Balett, ahogy az "oda" sem a Budai Katolikus Olvasókör." (Büntiblog)

Az LMP megoldása alapvetően szembemegy az eddig hallott alternatívákkal:

• Neolib/neokon: szociális rendszer felszámolása, így a cigányok kénytelenek lesznek dolgozni (vö. Szlovákia), a szélsőségesek meg le vannak ejtve
• Jobbos: szociális kártyát a cigányoknak, két pofont a szélsőségeknek
• Ballib: ööö..., Holokauszt-törvény és gárdabetiltás

Az LMP programja alapján a cigánykérdés és a szélsőségek kérdése nem is annyira egymással függ össze, hanem mindkettő a szegénység és a kilátástalanság függvénye, ezért a megoldás is ezek megszüntetésében keresendő. Megfelelő (értsd: kvalifikálatlan) munkát és (egyenlő) esélyt kell adni a szegényeknek, akár cigányok, akár Jobbik-szavazók, akár egészen mások.

Szabadságpárti?

"A hatvanas és hetvenes évek ökoautoritárius szerzői, akik a demokrácia korlátozásában látták az egyetlen megoldást, kétes hírnevet szereztek az ökológiai politikának, s alighanem ennek a számlájára írható, hogy ma egyesek úgy viselkednek, mintha a klímaváltozás csak a szabadság ellenségeinek ravasz összeesküvése folytán került volna fel a nemzetközi politika napirendjére.
Mi nem tartunk az öko-autoritáriusokkal.
Egyrészt az eddigi tapasztalatok alapján a diktatúrák teljesítménye a környezeti ügyek kezelésében tipikusan nagyon gyenge, lényegesen gyengébb, mint a demokráciáké. A fenntarthatóság minden jel szerint egy rendkívül összetett feladat, amelynek megoldásához egyebek mellett rengeteg innovációra is szükség lesz. Az eddigi tapasztalatok szerint a demokráciák pluralizmusa és szellemi szabadsága a legalkalmasabb környezet a sokrétű, nagyszámú összefüggést és visszacsatolást tartalmazó, sokféle innovációt igénylő problémák megoldására.
Másrészt a politikai szabadságjogok korlátozása aligha fenntartható. Ha a környezeti fenntarthatóság problémájára ez lenne a válaszunk, ez a válasz nem lehetne tartós.
Harmadrészt, és messze ez a legfontosabb, a nagy áldozatok árán kivívott politikai szabadságjogokról azt tartjuk, hogy azok végső soron az erkölcsi önrendelkezésünk eszközei, ez pedig az emberi személy sajátos méltóságának nélkülözhetetlen eleme. Mi nem szívesen élnénk egy olyan világban, amelyben a fenntartható fogyasztás ára a politikai szabadságjogok korlátozása.
A demokrácia és a szabadságjogok mellett elkötelezett zöld politika előtt nincs más út, mint megpróbálni a demokráciát mindinkább azzá fejleszteni, amire egyébként is való: a közösségi cselekvés racionális és lelkiismeretes irányításának képességévé.
Eszünk ágában sincs tehát szembefordulni az emberi személy morális autonómiájának kibontakozásához kereteket adó liberális demokráciával, hanem inkább fejleszteni szeretnénk azt." (15.o.)

Emberi jogi harcos?

A programban az "emberi jog" kifejezés főleg a globalizáció témakörben fordul elő, úgyhogy erről inkább ott (lentebb). A "meleg", "szex", "abort", "eutan" szavak/szótöredékek nem találhatók meg a programban sehol (a "meleg" egy-kétszer igen, de a szó hőmérsékleti értelmében). Ennek oka az lehet, hogy "tudatosan tartózkodunk attól, hogy az úgynevezett szimbolikus kérdésekben keresztes háborút szítsunk." (Schiffer András).

Akinek pont ezen témák túlhangsúlyozása miatt volt elege a ballib értelmiségből vagy az SZDSZ-ből, az ezek alapján fellélegezhet. Aki szerint viszont ezek a legfontosabb témák ma Magyarországon, az csalódni fog, mert elég egyértelmű, hogy az LMP szerint nem. A fenntartható jövő, a befogadó társadalom, és a megújuló demokrácia egyike sem kifejezetten erről szól.

Drogbarát?

"Ezek mellett pedig dekriminalizálni kell a kannabisz származékokat fogyasztókat, mivel ha bűnözőként bánik velük a társadalom, azzal nem tudjuk a problémát a gyökerénél megoldani. A könnyűdrog fogyasztás szabálysértési kategóriába kell, hogy kerüljön. A problémás esetekkel ifjúságsegítők és a szociális munkások foglalkozzanak, ne rendőrök és orvosok. Nem üldözni kell a kannabiszfogyasztást, hanem alternatívát kell nyújtani!" (179.o.)

Ez egyes értelmezések szerint a mai magyar valóságban drogbarát politika, mások szerint viszont "a maffiabárók támogatása". Azt hiszem erre is Schiffert lehet idézni magyarázatképp: "a drogkérdés most nem tartozik Magyarország legégetőbb problémái közé." (168 Óra)

Globalizáció-ellenes?

A globalizációval kapcsolatban van három tipikus álláspont: 1. a globalizáció jó, 2. tök mindegy, hogy milyen, a globalizáció külső adottság, ezért nekünk annyi a dolgunk, hogy elfogadjuk, 3. a globalizáció rossz.

Ehhez képest az LMP az 1. és a 3. álláspontot vegyíti, amennyiben beszél a globalizáció előnyeiről és hátrányairól. De ami a legfontosabb, hogy a 2.-at határozottan elveti, merthogy a globalizációt az emberek hozták létre (még ha nem is teljesen tudatosan), ezért igenis lehet rá hatásunk.

Nézzük először a pozitív oldalt (Magyarország EU-tagsága a globalizáció egyik legfontosabb "megnyilvánulása", ezért szerepel itt):

• "Az Európai Uniót a benne részt vevő demokráciák hatalmas teljesítményének, megőrzendő értéknek tartjuk. Úgy látjuk, olyan esélyt ad a társadalmi igazságosságot középpontba helyező, sajátosan európai gazdasági-társadalmi berendezkedés megőrzésére, a globális problémák érdemi kezelésére és az európai népek békés együttélésének garantálására, amely az Unió nélkül nem állna rendelkezésre." (37.o.)
• "A lisszaboni szerződés ezeken a területeken előrelépést hozott a korábbi állapothoz képest. Szerintünk ezeket az intézményi reformokat tovább kell folytatni. A lisszaboni szerződés korlátozta a tagállami vétó lehetőségét is az Európai Tanácsban. Szerintünk az ellenszavazat nélküli egyetértés megkövetelését minden területen fel kell váltania a minősített többséggel való döntésnek." (40.o.)
• "A globalizáció soha nem tapasztalt együttműködést és kölcsönös függőséget alakított ki a világ államai, régiói között. Ez lehetővé teszi a technológiai, gazdasági és társadalmi fejlődés vívmányainak megosztását, csökkenti a politikai határok jelentőségét, segíti a szomszédos térségek együttműködését, kitágítja a kulturális teret." (38.o.)

És a negatív oldal:

• "E kölcsönös függőségek azonban súlyosan egyenlőtlenül alakulnak. Miközben a növekedés előnyei kevés számú vállalat és egyén kezében koncentrálódnak, a fejlődés szociális, biztonsági és környezeti terhei és kockázatai döntően a legszegényebb államok lakosságára, valamint a gazdag országok leszakadó társadalmi csoportjaira hárulnak." (38.o.)
• "Ehhez jönnek még a globalizáció egyenetlenségéből adódó problémák. A politikai globalizációnak a gazdasági globalizáció mögötti lemaradása miatt a közösségi önrendelkezés döntően nemzetállami intézményeinek képessége egy sor fontos kérdés meghatározására nagyon meggyengült. Nem csupán ökológiai jelentőségű kérdésekről van szó, hanem klasszikus igazságossági, például a tőke és a munka viszonyát szabályozó kérdésekről is. A globális kormányzás multilaterális kormányközi intézményei szétaprózottak és gyengék, és éppúgy megszállják őket a jól szervezett képviselettel rendelkező érdekcsoportok, ahogy teszik a nemzeti politikai intézményekkel." (15.o.)

A megoldást pedig a globális kormányzás (37-42.o.) fejlesztésében látja az LMP:

• "Az egyenlőtlenségek felszámolására és közös szabályok kialakítására van szükség, nem a globalizáció megállítására, hanem a humanizálására." (110.o.)
• "Noha a globalizáció nagy lehetőség az univerzális emberi jogok és a kölcsönös megértésen, méltányosságon alapuló világtársadalom kialakulására, az elmúlt harminc év globális fejlődése nem csökkentette érdemben a szegénységet, hanem fokozta az egyenlőtlenségeket, és elmélyítette a környezeti válságot. Ez szerintünk elsősorban azért történt így, mert a közösségi önrendelkezésnek azok az intézményei, amelyek többek között arra is hivatottak, hogy a gazdaságot a közjó szolgálatába állítsák, miután továbbra is lényegében nemzetállami keretek között maradtak, meglehetősen eszköztelenek a globális piac kudarcainak korrigálására. Ezért szerintünk a globális kormányzás ma gyenge és széttagolt multilaterális intézményrendszerének fejlesztésére van szükség. Erről szól a második fejezet második fele." (20.o.)
• "A globális gazdasági kormányzás intézményeit, a Világbankot, Nemzetközi Valutaalapot (IMF), és a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) az ENSZ felügyelete alá kell helyezni, és kiegyensúlyozottabbá kell tenni az irányításukat." (41.o.)

Piacellenes?

"Magyarország gazdaságát a rendszerváltás utáni korai évektől kezdve egy komoly ellentmondás jellemezte. Az időszak nagy részében egy határozott piacelvű ideológia érvényesült, ami megmutatkozott a közösségi tulajdonú vállalatok gyors privatizációjában, a közszolgáltatások egy részének privatizálásában, illetve az erre tett kísérletekben, és az állam fejlesztői funkciójáról való lemondásban. Ugyanakkor ez az önmagát látszólag szigorú elvekkel korlátozó állam a politikai klienseknek juttatott állami megrendelésekkel és a beszállítók korrupt kiválasztásával (lásd a demokráciáról szóló I/A fejezetet), sőt a szabályozók kiszámíthatatlan, sokszor ugyancsak klientúraérdekek által mozgatott gyakori változtatásával, és az egyes gazdasági szereplőknek juttatott egyedi kedvezmények és támogatások sokaságával torz, piacellenes gazdasági környezetet teremtett, amelyben túlzott a saját önkényes, esetleges, fejlesztői stratégiát nélkülöző befolyása. Paradox módon az elmúlt húsz év gyakorlatának a piacelvű "klasszikus", és a piaci koordináció kudarcait kiemelő "alternatív" kritikája egyaránt jogos. Szerintünk az államnak az lenne a feladata, hogy felismerje a piaci kudarc eseteit, ezek orvoslása érdekében szabályozóként és fejlesztőként beavatkozzon, ahol pedig a piaci koordináció képes a közjó biztosítására, kiszámítható, méltányos, senki felé nem lejtő játéktér megteremtésével segítse annak működését." (120-121.o.)

A fenti gondolatot akár Bokros Lajos is mondhatta volna, nála piacbarátabb politikust pedig nehéz lenne találni.

Kommunisztikus?

A kommunista szó egyrészt K-Európában történelmi-politikai okokból használhatatlan, másrészt túlzottan szűk értelmű. A kommunisztikus egyszerre fejezi ki a magántulajdonnal szembeni averziót, a szociális érzékenységet, és a kommuna-jellegű életformát.

A jelentékeny politikai erők közül egyedül a Jobbik viszonya kétséges a magántulajdon szentségével kapcsolatban, legalábbis a Vona-interjú alapján nem egyértelmű, hogy az államosítást hogyan képzelik el (szimpla elvétellel, adott áron történő kötelező eladással, vagy piaci adásvétellel). Kommunákban pedig még ők sem gondolkodnak. Úgyhogy maradjunk a szociális érzékenységnél.

"Az ökológiai politika stratégiai célja azoknak a megnyerése, akiknek a politikai értékválasztásaiban fontos elem a szolidaritás, de a szolidaritásról ma még esetleg csak a kézenfekvő, térben és időben közeli szempontokat figyelembe véve gondolkodnak. Az ökológiai politika feladata a szolidaritás kiterjesztése a térben távol élőkre és a jövőben megszületendő nemzedékekre, sőt, a nem emberi lénytársakra is. Ehhez azonban hitelt csak az itt és most velünk élő szegények melletti kiállással szerezhet." (11.o.)

Hogy a szolidaritás mennyire fontos, azt még az egyébként nem túl hippibarát Matula is elismeri: "Nem kell azon sokat gondolkodni, hogy mi történik az olyan országokkal, ahol túl sokan maradnak le, hiszen a világ tele van olyan helyekkel, ahol ez már megtörtént." "Nincs más megoldás: nekünk kell lépnünk. Adni kell. Pénzt, eszközt, ötletet, amire csak a pechesebbjének szüksége van." (Bede Márton)

Ennek ellenére nincs túl nagy divatja a szolidaritásnak: "Ma népszerű dolog a segélyezettek, különösen cigány segélyezettek ostorozása. Egyrészt tévképzetek terjednek arról, hogy a romák segélyezése mekkora terhet jelent a költségvetésnek, másrészt sokan azt gondolják, hogy a segély csökkentése vagy megvonása alkalmas eszköz az érintettek munkára kényszerítésére. A segélyezés költségei valójában a jóléti kiadások töredékét teszik csak ki. A támogatás a rászorulók majdnem feléhez egyáltalán nem jut el, összege pedig nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a mélyszegénységbe süllyedést. Természetesen minden jóléti és szociális ellátás csökkenti a munkakínálatot, de ha nincs kereslet a képzetlenek munkaerejére, a segélyek csökkentése önmagában senkit nem segítene vissza a munkába, viszont az amúgy is kritikus helyzeten tovább rontana: nőne a mélyszegénységben élők száma, és tovább terjedne az uzsora." (81.o.)

Ezért az LMP bevezetné a garantált minimumjövedelmet.

"A segélyezés jelenlegi gyakorlatát olyan garantált minimumjövedelemmel váltanánk fel, amely minden rászoruló számára biztosítja az esélyt az emberhez méltó életkörülmények minimumának megteremtésére, ugyanakkor a lehető legkevésbé hat ellenösztönzően a munkavállalásra. Az új rendszerben azok a háztartások lennének jogosultak támogatásra, amelyekben az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem nem éri el a törvényben meghatározandó minimumszintet. Ehhez a szociális ellátáshoz való jogosultságot azokra is ki kell terjeszteni, akiknek van munkajövedelmük, de a család egy fogyasztási egységre jutó jövedelme alapján jogosultak lennének támogatásra. A célunk az, hogy az összes magyar család közül a legszegényebb 10% jogosultságot élvezzen, ehhez a segély ma érvényes jogosultsági küszöbének kisebb emelése szükséges. A garantált minimumjövedelem összegét úgy állapítanánk meg, hogy nagyjából az alsó jövedelmi tized határáig egészítse ki a családok egy főre jutó jövedelmét, azaz mindenkinek legyen legalább annyi jövedelme, mint az éppen a mélyszegénység határa felett élő családoknak." (81.o.)

"A garantált minimumjövedelem munkavállalást ellenösztönző hatását, azon túl, hogy munka mellett is igényelhetővé tennénk, azzal is csökkentenénk, hogy az újonnan munkába állók esetében az első évben a jogosultság szempontjából a bérjövedelem egy része nem számítana be a háztartás jövedelmébe. A munkanélküliek esetében a garantált minimumjövedelem feltétele lenne a munkaügyi kirendeltségekkel való, a jelenleginél szorosabb együttműködés is, amelyet következetesebben érvényesítenénk." (82.o.)

A garantált minimumjövedelem kifejezéstől van, akinek "összerándul az európai értelemben véve konzervatív gyomra" (Mandiner), de azért látható, hogy itt nem a "mindenki a szükségletei szerint"-elv érvényesül. Kivéve, ha komolyan gondoljuk, hogy annak a cirka 100 ezer alultáplált gyermeknek kizárólag a létminimum a szükséglete, az iPhone nem.

Mint látható, az LMP nem alanyi jogon garantált iPhone-t javasol, hanem csak annyit, hogy legyen különbség Nyugat-Szudán és a Nyugati aluljáró között.

Zöld?

"Az emberiség ma az ökoszisztéma megújulóképességénél durván negyedével intenzívebben használja a Föld erőforrásait. Ez az életünk alapjául szolgáló természeti rendszerek gyors és nagyarányú leépülését, az állati és növényi életformák sokféleségének csökkenését, az éghajlat megváltozását, termőterületek visszaszorulását, minőségének romlását okozza. Ezen az áron ráadásul csupán a kisebbség kényelmét és pazarló jólétét biztosítjuk, miközben a többség, a fejlődő országok gyorsan gyarapodó szegény népessége aligha fog lemondani arról, hogy a fogyasztásban felzárkózzon a fejlett országok népeihez.
Általában készek vagyunk adót fizetni azért, hogy más gyereke is járhasson iskolába, járulékot fizetni azért, hogy más is el tudjon menni orvoshoz, ha beteg. A szolidaritás azokkal, akikkel ma együtt élünk, magától értetődő, sőt az egyik legfontosabb eleme a politikának. Miért ne lehetne ugyanilyen természetes, hogy szolidárisak vagyunk azokkal, akik néhány nemzedékkel utánunk fognak ezen a bolygón élni, köztük a saját leszármazottainkkal? Miért ne lenne erkölcsi kötelességünk, hogy olyan politikát javasoljunk, amely törődik azzal, hogy ők is egy lakható bolygóra szülessenek, ahol emberhez méltó életet lehet élni? Nem hivatkozhatunk a tehetetlenségünkre. Minden bajával együtt Magyarország globális összehasonlításban a legszerencsésebb országok közé tartozik. Ma egy átlagos magyar jóval többet használ a Föld erőforrásaiból, mint amennyi fenntartható volna, ha mindenki ennyit használna. Tagállama vagyunk a világ vezető gazdasági hatalmának, az Európai Uniónak, ami számos lehetőséget kínál a cselekvésre.
Magyarország ráadásul Európában azok közé az országok közé tartozik, amelyeket a klímaváltozás az átlagnál érzékenyebben fog érinteni. A számítások szerint minket elsősorban a vízkörforgásban bekövetkező változások sújtanak majd – már a következő évtizedben. Az éves csapadékmennyiség csökkenni fog, a csapadék időbeli eloszlásának egyenetlenségei szélsőségessé válnak. Az Alföld talajvíz-utánpótlása romlik, a növekvő öntözési igényeket a várhatóan csökkenő vízhozamú folyóknak kellene kiszolgálniuk. Mindez elsősorban a mezőgazdaság számára jelent majd problémát, de egyre nagyobb feladat lesz a biztonságos ivóvíz-ellátás is, mindeközben egyre veszélyesebbé és költségesebben kezelhetővé válnak a folyóinkon végigzúduló villámárvizek.
A globális ökológiai problémák jelentőségének felismerése, együtt a fosszilis energiahordozók drágulásával majd kimerülésével, technológiaváltást fog kikényszeríteni a gazdaság számos ágazatában, ez a folyamat már el is indult. Egész iparágak jelentéktelenednek el, mások pedig néhány évtized alatt óriási fellendülést fognak produkálni. Az, hogy Magyarország kicsi és rendkívül nyitott gazdaságának a következő évtizedekben milyen szerep jut a globális gazdaságban, azon is múlik, hogy mennyire gondolkodunk előre, mennyire készülünk fel ezekre a változásokra. Ma munkahelyteremtés címén a költségvetés évi százmilliárdokkal támogat alacsony foglalkoztatási hatású, hanyatló iparágakat. Ez biztos, hogy rossz stratégia. A közeli jövőben munkahelyek százezreinek sorsa múlhat azon, hogy elébe megyünk-e, vagy sereghajtói leszünk a gazdaságban előbb-utóbb mindenképpen bekövetkező zöld fordulatnak." (7-8.o.)

Atomellenes?

Az LMP kétségtelenül a megújuló energiákat és az ezzel járó energiafüggetlenséget preferálja. "Hosszú távú célként olyan energetikai rendszer kialakítása a cél, amely nagyrészt belső forrásokból fedezi az energiaigényt, diverzifikált, nagyobb teret ad az energetikai autonómiának (nem utolsósorban az informatika fejlődésének kiaknázásával), és környezeti hatása csekély. Továbbá összhangban van a fenntarthatóság elveivel, a magyar lakosság szociális és környezeti érdekeivel és a gazdaság hosszú távú fejlesztési szükségleteivel. Azt szeretnénk elérni, hogy a következő évtizedben az ország energiafelhasználása folyamatosan csökkenjen, amit elsősorban az épületek és a közlekedés energiahasználatának csökkenése eredményezne. A csökkenő mennyiségű energia egyre nagyobb hányadát a többségében helyben előállított és felhasznált megújuló erőforrások adnák. Számszerűsítve, azt tekintjük elérendő célnak, hogy a 2005-ös évhez képest az energiafelhasználási hatékonyság és energia-megtakarítás 2050-ig 30%-kal csökkentse az egy főre jutó energiafelhasználást, és a megújuló energiaforrások felhasználása elérje a jelenlegi közel kilencszeresét, azaz az évi 500 PJ-t." (155.o.)

Mivel az ország energiaforrásainak nagy része fosszilis: "34% földgáz, 35% kőolaj, 10% szén, 10% atom, 5% megújuló" (150.o.), ezért talán nem is meglepő, hogy az atomenergiáról nagyjából egy szót nem ejt a program. Ez alapján nem várható, hogy a leendő LMP-frakció odaláncolja magát a Paksi Atomerőműhöz, megakadályozandó a bővítését.

Establishment-ellenes?

"A hazai politikai mező befagyott. Regionális összehasonlításban a politikai elit mozdulatlan, új pártok nehezen tudnak betörni a politikai térbe. A parlamenti pártok száma csökken, a megmaradókat egyre inkább gazdasági oligarchák uralják. A pártokon belüli vitákat a kilencvenes években meghatározó elvi-ideológia törésvonalak eljelentéktelenedtek, helyüket a gazdasági érdekcsoportok küzdelme vette át. A kilencvenes évek pártjai belülről megújíthatatlannak tűnnek. Utánpótlásukat a kontraszelekció jellemzi, aminek egyik oka, hogy a politikusi pálya társadalmi megítélése szélsőségesen rossz. Így a pártrendszer egyre kevésbé tudja betölteni alkotmányos funkcióját: nem képes reprezentálni és a közhatalmi döntéshozatalba becsatornázni a politikai közösségben meglévő különböző morális meggyőződéseket, a közjóról alkotott különböző elképzeléseket. A helyi önkormányzatok működését is, a kistelepüléseket leszámítva, a politikai zsákmányszerzés logikája hatja át. A jelenlegi népszavazási szabályozás (a kampányszabályok rendezetlensége, a relatíve magas kezdeményezői küszöb) a közvetlen demokrácia országos intézményeit is gyakorlatilag a pártok kezébe teszi le, miközben helyben a szigorú érvényességi és eredményességi feltétel indokolatlanul korlátozza az állampolgári kezdeményezések lehetőségeit." (27.o.)

Szecesszionista?

Magyarul abban látja-e az LMP a megoldást, hogy ki kell vonulni a társadalomból? Erre teljesen egyértelműen NEM a válasz, hiszen a három meghatározó jelszó egyike a "részvétel".

"Könnyíteni akarunk az érvényes és eredményes helyi népszavazások, valamint a helyi és országos népi kezdeményezések feltételrendszerén, biztosítva a rivális álláspontok és az állampolgári önszerveződések esélyegyenlőségét a helyi és országos népszavazási kampányokban.
Az állampolgári részvétel eddig leghatékonyabb intézményeinek bizonyult civil önszerveződések számára kiszámítható jogi-szabályozási környezetet szeretnénk teremteni, a pénzügyi több lábon állásukhoz és fenntarthatóságukhoz szükséges feltételrendszer egyidejű megteremtésével.
Új jogalkotási törvényt készítünk, amely a jogszabály-kezdeményezéstől egészen a parlamenti vitáig komoly közjogi szankciókkal védené az állampolgári részvételt a politikai döntéshozatalban, és megakadályozná, hogy a különféle hatósági eljárásokban a gazdasági lobbicsoportok nyomására ellehetetlenítsék az állampolgári szervezetek részvételét. Az új törvénybe bele akarjuk foglalni, hogy a jogalkotási eljárási szabályok megszegésével megalkotott normát alkotmányellenesként kell kezelni.
Megkezdjük az állampolgári tanácsok, a közösségi tervezés, a részvételen alapuló költségvetés-készítés és más, külföldön bevált részvételi technikák intézményesítését. Állami és államilag támogatott fejlesztéseknél, beruházásoknál ezeknek a technikáknak az alkalmazását bizonyos értékhatár fölött idővel kötelezővé is tennénk. A strukturális alapokból jövő fejlesztési források felhasználásának tervezésében már a következő uniós tervezési időszakban szeretnénk megteremteni az alulról jövő tervezés feltételeit, felhasználva a szlovén tapasztalatokat." (35.o.)

Értékelés

• békepárti: társadalmi béke párti (0,5)
• szabadságpárti: igen (1)
• emberi jogi harcos: nem explicite (0,5)
• drogbarát: részlegesen (0,5)
• globalizáció-ellenes: nem (0)
• piacellenes: nem (0)
• kommunisztikus: szociálisan érzékeny (1)
• zöld: igen (1)
• atomellenes: nem (0)
• establishment-ellenes: kvázi (0,5)
• szecesszionista: nem (0)

A hippiméteren az LMP 11 pontból 5-öt ért el, vagyis 45%-ban tekinthető hippinek.

Most, hogy nagyjából lezárultak a jelölt- és listaállítások, végre kicsit tisztábban lehet látni az MDF és az LMP esélyeit. Az MDF-nek 17 (Nógrád, Somogy és Vas kiesett), az LMP-nek 20 területi listája van, vagyis a listás szavazáson az MDF-re a válaszópolgárok 92%-a, az LMP-re a 100%-a szavazhat. Más megközelítésben az MDF-nek 5,4%-ot kell elérni, hogy bejusson, az LMP-nek csak a szokásos 5%-ot.

Ezen a térképen (forrás: Lakatos Gergő via Török Gábor) az MDF-es és LMP-s egyéni jelöltek láthatók:

Budapesten LMP-s többség, vidéken megyénként eltérő.

Ebben a táblázatban pedig (forrás: kiszol via Török Gábor) részben adatok, részben becslések szerepelnek:

Az MDF Fejér-, Győr-, Hajdú- és Komárom-megyében erős, az LMP pedig Budapesten, Baranya-, Heves-, Komárom- és Pest-megyében. Összességében az LMP egy hangyányit erősebb, de ha figyelembe vesszük a tavalyi EP-választáson az MDF-es és LMP-s szavazók országos megoszlását, akkor ez az előny megnő: 57,7% az LMP-nek, 52,2-52,8% az MDF-nek (Csapody-tól függően). [A térkép és a táblázat még akkor készült, amikor az MDF-nek volt Nógrád megyei listája, azóta ez jogerősen nincs.]

Ezek persze nagyon érdekes számok, de ne feledjük, hogy mindkét párt a területi listás szavazatokra nyomul (ott kell az 5% (illetve az MDF-nek 5,4%)). Arról pedig inkább csak sejtéseink lehetnek, hogy egy ilyen választáson, ilyen választékkal, mit is csinálnak azok, akik szívük szerint az MDF-re/LMP-re voksolnának, de nem indul náluk egyéni jelölt. Sok elemző készpénznek veszi, hogy a választók nem tudnak/akarnak szavazatmegosztani. De azért nem vennék rá mérget, hogy a liberális értelmiség, aminek jelenleg nem nagyon van normális (lásd: Bokros, lásd: LMP-program) alternatívája ezen két párt mellett, képtelen lenne területi listán az MDF/LMP-re szavazni, egyéniben meg senkire. Mégis mit csinálna helyette?

Ez most Tóta W legújabb cikkének "retwittelése". Ha már egyszer ő megírta, és ha már egyszer egyetértek vele, akkor ez a leghatékonyabb megoldás. A tanulság az itt idézett utolsó bekezdésben van, de érdemes az egészet elolvasni (nem hosszú):

"Adományozzuk ezért egyszázalékunkat az indulásért küzdő színfoltoknak, hogy legyen miből választani. Nem kötelező rájuk is szavazni, de amit húsz éve elkezdtünk összerakni, az azzal kezdődött, hogy jobb, ha mindenkit megillet az esély, mert ha csak egy jelölt van, az el fog pofátlanodni."

Bokros az MDF programját megcsodálhattuk már balról, jobbról. De mi a helyzet az LMP-vel? Folyamatosan derülnek ki részletek, hiszen a Fenntarthatóság jegyében született meg a Zöld költségvetési élénkítés, az Igazságosság jegyében a Roma kiáltvány, a Részvétel jegyében az Antikorrupciós 12 pont. De az egységes program még várat magára. Ha a program egy rajz lenne, talán ilyen lenne:

Talán nem. Nem tudom. Lányok, fiúk, ideje lenne előállni! Mindjárt választunk.

Sokan írtak már az SZDSZ bűneiről, én kettőt tartok a legfontosabbnak. Egyrészt, hogy borzalmasan lejárattak minden elvet és gondolatot, ami a liberalizmushoz kötődik. Másrészt, hogy a magyar politikai elit nagy részével kézenfogva nyakig megmártóztak a mocsokban.

A múltkor utóbbiak társaságában láttuk Bokrost, most hál' Istennek, jobb a kínálat. Ungár Klára, ha valamiben, inkább az előbbiben bűnös. Legalábbis az alábbi beszélgetés látványosan szembeállítja Bokros "doktrínerségét" (amennyiben ragaszkodik például ahhoz, hogy amit kiveszünk a költségvetésből, azt valahol bele is kell tenni) és Ungár "ballibségét" (amennyiben a tényeket mérsékelten figyelembe véve inkább az alkotmányosságot hangsúlyozza). Az öt téma: nyugdíj, egészségügy, szociális biztonság, roma integráció, munkahelyteremtés.

Bár most még csak az ajánlócédulák gyűjtésénél tartunk, már van olyan barátom, akiben felmerült, hogy jó, jó ez az LMP, de mi van, ha nem lesz meg az 5%, akkor ő inkább az MSZP-re szavaz. Lehet ezen szörnyülködni, de hátha (biztos, hogy) nincs egyedül. (Azt a barátomat most inkább hagyjuk, akinek a teljes preferencia-rendezése: LMP, MDF, Jobbik, otthonmaradás.)

Úgyhogy akkor vegyük végig az összes kombót, ahol az egyik szavazat az LMP-re, a másik egy másik pártra megy.

De előbb a választási rendszerről röviden. Minden embernek két (három) szavazata van, ami három (négy) helyen befolyásolja az eredményt:

• egyéni jelöltek/első forduló: az abszolút győztes bekerül a parlamentbe, a többinek a töredékszavazata megy az országos listára; ha nincs abszolút győztes, akkor az első három megy a következő fordulóba, a többinek a töredékszavazata az országos listára
• egyéni jelöltek/második forduló: a győztes megy a parlamentbe, a vesztesek első fordulóbeli töredékszavazata az országos listára
• területi listás jelöltek/egyetlen forduló: akinek megvan az 5%, az kap közvetlenül területi listás mandátumokat, plusz egy kevés (néha negatív) töredékszavazat innen is átmegy az országos listára; akinek nincs meg, az beszopta
• országos listás jelöltek/nincs róluk szavazás: a töredékszavazatokból részesülnek, feltéve, hogy megvan területi listán az 5%

Fidesz-LMP (egyéni: LMP, listás: Fidesz)

Az egyéni választókerületek döntő többségében tuti, hogy a Fidesz fog győzni. Vagyis ha az LMP-vel szimpatizáló kisebbségbe tartozol, akkor nyugodtan voksolj az LMP egyéni jelöltjére. Ha meglesz az 5%-uk a területi listákon, akkor jól fog jönni az a plusz töredékszavazat az országos listán, ha nem, akkor sem vesztesz sokat. A feles-kétharmados Fidesznek ugyanis jóval kevesebbet nyom a latban az országos lista, főleg, hogy az egyéni tarolás miatt innen szinte nem is lesz mandátumuk. Ha netán a Török Gábor-féle 18 "nagyonbalos" választókerület egyikében laksz, még akkor is érdemes az első fordulóban az LMP egyéni jelöljére szavaznod, mert még ezekben a "nagyonbalos" körzetekben is csak a második fordulóban fog eldőlni a mandátum sorsa, amikor úgyis a Fidesz jelöltjére voksolsz.

MSZP-LMP (egyéni: MSZP, listás: LMP)

Az előzőből következik az is, hogy az MSZP számára kifejezetten jelentős lesz az országos lista, hiszen jó eséllyel mindegyik (vagy majd' mindegyik) egyéni jelöltje elbukik. Vagyis itt pont a fordított kombót lehet eljátszani: egyéniben szavazol az MSZP-s jelöltre, területi listán az LMP-re. Ha meglesz az LMP 5%-a, akkor mindkét szavazatod hasznosul (MSZP országos és LMP területi mandátumként), ha nem, akkor csak az egyik vész el. Ha fordítva csinálod, akkor szintén egy vagy két szavazatod hasznosulhat (MSZP területi biztos, LMP országos talán), csak épp az LMP-nek adott szavazatod esélyei csökkennek, hiszen nekik az 5% komoly akadály.

Jobbik-LMP (egyéni: Jobbik, listás: LMP)

A Jobbik egyéniben még az MSZP-nél is kevesebbet ér el. Mármint konkrétan mandátumot nem fognak így szerezni. Töredékszavazatot annál többet. Másrészt területi listán szinte biztos, hogy meglesz az 5%-uk. Éppen ezért az MSZP-s érvelés érvényes itt is. Egyéniben szavazz a Jobbikos jelöltre (így adsz nekik országos mandátumot), területi listán az LMP-re (így hozzájárulsz az 5%-ukhoz).

MDF-LMP (egyéni: A/B, listás: C/D, ahol A!=B, C!=D, A,B,C,D eleme {LMP,MDF}, a perjel pedig téged és a bevont partneredet választja el)

Ha létezne ilyen kombináció, akkor erre a blogra semmi szükség nem lenne. Csakhogy nem nagyon létezik. Mindkét párt totál ugyanolyan helyzetben van, már ami a választásokat illeti. Egyéniben nulla mandátum várható, területi listán pedig komoly harc lesz az 5%-ért. Mivel ezt a szimmetriát nem töri meg semmi, a két lehetséges kombó között ilyen alapon nem lehet dönteni. Úgyhogy amit tehetsz:

• Vagy bevonsz másvalakit is a szavazatmegosztásba: valahogy ráveszed, hogy a két párt közül arra szavazzon, amelyikre te nem (sok kombó van, lásd az ABCD-s felírást, bármelyik jó) (javasolt módszer az érzelmi zsarolás, mert az erőszakot és a megvesztegetést általában rossz néven veszik a barátok, családtagok) (az érzelmi zsarolást is, csak annak nehezebb ellenállni)
• Vagy bevonod saját magadat egy párhuzamos univerzumban: feldobsz egy pénzérmét (vagy Schrödinger macskáját), és ha fej(re esik), akkor az LMP-re voksolsz, ha írás, akkor az MDF-re (a pénzfeldobással keletkező párhuzamos világban az ottani saját magad írást dob és az MDF-re szavaz, amikor te itt fejet, és fejet dob és az LMP-re szavaz, amikor te itt írást) (a macskának meg mindegy, úgyis kilenc élete van)

Miért szavazzak az MDF-re? Miért ne szavazzak az MDF-re? A válasz (mindkét kérdésre) az alábbi videóban található:

Tehát a PRO oldalon ott van Lajos, aki érthetően, értelmesen, nyíltan beszél a "kormányzás művészetéről", a "főosztályharcokról", az "ellensúlyok egyensúlyáról", arról, hogy "nincs ingyen ebéd". Hát van még ilyen politikus? Nem sok. (Jó, legyünk őszinték, arca azért van, nagy: "az emberek tisztelete, sot szeretete árad felém nap mint nap az utcán, a buszon és a metróban.")

Aztán sajnos jön a KONTRA. "Szenzációs volt, Lajoskám!" "Meg szabad szorítani a kezedet?" Jön oda ez a sok borzalom, hogy megérintsék, megszorítsák a kezét. Mintha Bokros szakértelmével próbálnák megtisztítani magukat (Virgin Cure). Csak egy nevet mondok, akiről amúgy ritkábban szoktak beszélni az MDF kapcsán: Debreczeni József. Az ember, aki előbb Antallba (nekrofília!), majd Orbánba, végül Gyurcsányba volt szerelmes, most meg nagyon úgy tűnik, hogy Bokrosba. Ha ez a szerelem, akkor köpni kell, phű!

Összetéve a két oldalt, végülis ehhez a kérdéshez jutunk: ha az MDF bejut a parlamentbe, Bokroson kívül hány képviselője fogja az itt meghirdetett gazdaságpolitikát, és az egyéb helyen meghirdetett egyéb politikát nyomni? Mert egymagában sem Bokros, sem az egész MDF frakció nem elég. A dolog úgy működne, hogy a Fidesz szeretne valamelyik saját témájában kétharmadot, amihez meg kell nyernie magának pár képviselőt, mondjuk az MDF frakció felét-egészét. Ha ezek az emberek Bokros álmával feküdnének és kelnének, akkor egyetlen dologgal lehetne őket meggyőzni: hogy cserébe a Fidesz megszavaz valamit, ami a bokrosistáknak fontos, kétszintű versenyző modellt az egészségügyben, az egyetemek számának csökkentését, vagy ilyesmit. De ha ezek az emberek kizárólag a hatalom és a pozíciók megszerzéséért álltak Bokros mögé, akkor inkább pénzt kérnek majd, vagy EU-s pályázatot a haver cégnek, vagy helyet valami bizottságban vagy önkormányzatban. És akkor hiába van MDF frakció, nem lesz Bokros elképzeléseiből semmi.

Az MDF és az LMP közti döntésnek tehát csak az egyik része az elvek és programok összevetése. A másik viszont ez:

• Ha olyan helyzetbe kerül az LMP, el tudja-e érni, hogy bármi is megvalósuljon a céljaiból? Vagyis mennyire amatőr?
• Ha olyan helyzetbe kerül az MDF, el akarja-e érni, hogy bármi is megvalósuljon a céljaiból? Vagyis mennyire korrupt?

Aki nem tud folyamatábrát olvasni:

• a START-nál kell kezdeni, a nyilak irányába haladni, és a STOP-ig eljutni
• a sárga rombuszoknál válaszolni kell a kérdésre, és a megfelelő IGEN vagy NEM nyíl irányába továbbhaladni
• a türkiz paralelogrammánál adatot kell beolvasni (jelen esetben egy kockadobás eredményét)
• a zöld téglalapoknál pedig végrehajtani az utasítást

És aki nem érti a logikáját:

• ha az első kérdésre igennel válaszolsz, akkor elfogadod, hogy csak az MDF és az LMP indulására lehetsz befolyással
• ezért vezet a következő három kérdés ugyanoda: hogy bárkinek adhatod (akár a szemetesnek is), csak ne nekik, így tudod csökkenteni az esélyét, hogy induljanak (ha ezt szeretnéd)
• az MDF-nek egyértelműen több erőforrása van (pénz és ember), mint az LMP-nek, ezért kapja az MDF csak a kockadobások 1/6-od részében a cetlit

Miután kilőttük a többi lehetőséget, marad az MDF és az LMP. Első körben nézzük meg, hogy milyen a világképe ennek a két pártnak, és hogy viszonyul ez a ballib értelmiség világképéhez. Most ne menjünk bele abba a kérdésbe, hogy mi alapján választ az ember pártot, vagy mi alapján kellene választania. Az biztos, hogy az érzelmek és az érdekek mellett a világkép is egy szempont.

Az MDF-et, legalábbis ezt az új MDF-et leginkább Bokros Lajossal azonosíthatjuk. Bár ez - mint később látni fogjuk - kulcskérdés: hogy lehet-e Bokrossal azonosítani az MDF-et? Vagy egyáltalán mivel lehet azonosítani az MDF-et? Az Antall-i örökséggel? Az én generációmnak (80-asok, plusz/minusz 5 év) az Antall-i örökség a Kacsamesék félbeszakadt epizódja. Ennek egyébként nagyon örülhet az MDF, mert biztos van olyan az idősebb korosztályban, aki hányik attól, ahogy az MDF maga mögött hagyva avitt nézeteit és borzalmas tagságát, mint egy modern kapitalista párt próbál feltűnni.

Szóval MDF = Bokros = reformok kritikus tömege = antietatista neokon/neolib gazdaság- és ehhez szabott társadalom-, oktatás-, egészségpolitika.

Az LMP-ről meglehetősen ellentmondásos "információk" (valójában vélemények) keringenek. Hogy mennyire zöld, kommunista, újbaloldali, tőkeellenes, globalizáció ellenes, satöbbi. Sőt, van aki szerint az LMP programja egy össze-copy-paste-elt szinkretikus maszlag. Ez különösen vicces annak fényében, hogy ma már minden párt a fenntartható fejlődésben és egyéb zöld jelszavakban hisz, miközben egyedül az LMP mondhatja el magáról, hogy a fél tagsága a zöld civil mozgalmakból jött. Most akkor ki copy-paste-elt?

Ha megnézzük az Alapító nyilatkozatot vagy az Agendát, elég világosan kiderül, hogy a fenntarthatóság, igazságosság, részvétel hármas jelszó jól körülírja a párt elképzeléseit. Ebből a fenntarthatóság a zöld vonal, szükségszerű antiglob fűszerezéssel. (Szükségszerű, amennyiben az externáliák internalizálása és a globalizáció jelenlegi formájában nem fér meg együtt.) Az igazságosság részben a baloldaliságot jelenti, részben a jogállamiságot. Ezt testesíti meg például a Romakiáltvány. És végül a részvétel, ami egy olyan elem, amit nem nagyon tudunk besorolni a szokásos ideológiák közé. Beletartozik a pártfinanszírozás, a korrupció, a jogalkotási folyamat, látszólag különálló témák, amiket pont az köt össze, hogy az ezekben fennálló problémák távolítják el a politikát a társadalomtól, vagyis a közösség dolgaival foglalkozást a közösségtől.

Nézzük ezek után a ballib világképet, ha egyáltalán van ilyen. Van, csak nem túl koherens.

Ellentmondásos abból a szempontból, hogy jó-e a szabad piac, és ha igen, pontosan mire. Egyrészt lehet tudni, hogy mennyire van szabad piac bárhol is (Hayek forog a sírjában), másrészt lehet tudni, hogy mik a feltételei, hogy a piac jól működjön (a jóléti közgazdaságtan első tétele), harmadrészt lehet tudni, hogy mit jelent a jólműködés (hatékony elosztás és slussz-passz), negyedrészt lehet tudni, hogy milyen anomáliák lépnek fel, ha a feltételek nem teljesülnek (piaci kudarcok), ötödrészt lehet tudni, hogy milyen anomáliák lépnek fel, ha az állam próbálja helyretenni a piacot (állami kudarcok), hatodrészt lehet tudni, hogy mik az okai, hogy a feltételek nem teljesülnek. Vagyis a kérdés minimum összetett. Ehhez képest nagyjából kétféle ballib ember van: aki szerint a piac jó, a fentiektől függetlenül, és aki szerint a piac rossz, a fentiektől függetlenül. Tehát nem elég, hogy a ballib világkép nem egységes, de még primitív is.

Társadalompolitikában is elég széles a szórás. A skála szegény végén időnként mintha nem is a kirekesztettség és a kilátástalanság lenne a lényeg, hanem az etnikai kérdések és a rasszizmus (vagy annak vádja), ami 20 év alatt oda vezetett, hogy egyrészt a szegényeknek se lett jobb, másrészt a többieknek a tökük tele van a rózsadombi píszível, amitől végső soron - mivel ők a többség - megint csak a szegényeknek és cigányoknak lesz szar. Arról nem beszélve, hogy 40 év kommunizmus után további 20 év ballib szájtépés járatta le a szolidaritást, mint emberi értéket, miközben nyilvánvaló, hogy az Együttérzés = MENŐ.

A skála gazdag végére szintén a hülyeség jellemző. Mert odáig rendben van, hogy az állam ne támogassa gazdag emberek házépítését és harmadik gyerekét, de mi a helyzet a kultúrával, a médiával, a sajtóval? Itt már az elitizmus és az elfogultság dominál. Hiába szeretné Mari néni "a rá eső magyar táncművészet-részt átváltani nyolc kiló bélszínre", ez az opció fel sem merül. A magaskultúra ugyanúgy nem tud megélni a piacról, ahogy a magyar mezőgazdaság sem. Előbbit mégis államilag támogatjuk, akármekkora szar-szemét-szart produkál is, utóbbit a globalizáció nevében eltöröljük. És ez csak annyira demagóg felvetés, amennyire elitista a ballib álláspont.

Látszólag egyetlen kérdés van, amiben a ballib világkép egységes: az emberi jogok. Sajnos itt is érvényesül az, ami a szolidaritásnál: hogy a multikulti, a melegjogok, a liberalizmus szintén totál lejáratott témák, amit a ballib értelmiségnek és az SZDSZ-nek köszönhetünk. És ami ennél is szomorúbb, az a kettős mérce: hogy bekiabáljuk "a mise közepén, hogy hülye elmaradott pedofilok", hogy az ellenzéki nagygyűlések nem fokozottan védett objektumok, hogy szembeállítjuk a vélemény szabadságát egy népirtás kétségbevonásával.

Odáig nem merészkednék, hogy most azonnal levonjam a következtetést a fentiekből. Annyi talán kijelenthető, hogy sem az MDF, sem az LMP nem összeférhetetlen a ballib világképpel. Még akár egyszerre sem.

Arról fog szólni ez a blog, hogy az MDF-re vagy az LMP-re szavazzak-e most tavasszal? Az MDF nagyjából a bokrosi fordulat óta jön szóba, az LMP pedig amióta ismerem. Ez így persze egyéni szoc problem, úgyhogy általánosítsunk úgy, hogy kire szavazzon a liberális értelmiség? Amibe persze egyből bele lehet kötni, hogy miért pont ezekre, vagy miért csak ezekre. Egyrészt mert két lehetőséget könnyebb összehasonlítani, mint sokat. Másrészt... vegyük végig a többi opciót.

A teljes választék: Fidesz, MSZP, Jobbik, MDF, LMP, érvénytelen, otthonmaradás. Oké, elvileg van még pár, de ne legyünk telhetetlenek, nem kell minden eshetőséget lefedni.

Fidesz

A Fidesz el fogja érni az 50%-ot, akár a listás szavazatokat, akár a mandátumokat nézzük. Innentől kezdve nem oszt, nem szoroz, hogy a(z 1-10%-ra tehető) liberális értelmiség rászavaz-e vagy sem. Max az a kérdés, hogy lesz-e kétharmaduk, és hogy ennek érdekében vagy ez ellen hova kell szavazni? De erről majd az MSZP-nél.

Egy dolgot azonban jó lenne nem elfelejteni. Orbán Viktor, az Ember, aki Sohasem Hazudott, természetesen hazudik. Nem feltétlenül és mindig személy szerint, hanem a pártján keresztül. Csak meg kell nézni a Jövőképet, a kiszivárgott terveket és a freudi elszólásokat, aztán összevetni a nyilvános (és hangos) kommunikációval. Lásd mondjuk svéd modell vagy ingatlanadó. Akik utálják Viktort, azok egyrészt azt mondják, hogy ő aztán sosem fog reformokat csinálni, hiszen milyen populista faszságokat mond már. Másrészt meg kiröhögik a sohasem hazudott duma miatt. De hát tegyük már össze a kettőt! Az Őszödi Beszéd minden hazugsága ellenére sok igazságot tartalmaz. Nem csak Gyurcsányról személyesen, hanem a mai magyar politikáról általában. Egy dolog a választási program, és egy másik a kormányprogram, hogy Urbán Lászlóról is megemlékezzünk.

Vagyis aki 2002 és 2006 után is képes Orbántól való félelmében szavazni, az gondolkodjon már el egy picit! Orbán hazudik, és ennek csak örülhetünk, mert nem lesz vele semmi gond. Legalábbis nem nagyobb, mint az elmúlt két ciklus kormányzásával volt.

MSZP

Azt hinné az ember nyolc ilyen év után, hogy ez már nem is kérdés. Erre jön Miklósi Gábor, és befogott orral, halkan anyázva az MSZP-re szavaz. A Fideszről először azt mondja, "fogalmunk sem lehet, mit tesznek majd kormányra kerülve", és ezért nem jók, aztán egy bekezdéssel arrébb már folytatják/elkezdik a szigort/reformokat, ettől hiteltelenné válnak, és ezért nem jók. Utóbbi érvről annyit, hogy az MSZP-vel szemben a Fidesznek 1. nem a nyugdíjasok és inaktívak a szavazói (vö. nyugdíjas-holokauszt), 2. párton belül nincs ellenzék (az MSZP-ben csak az van), 3. lehet utálni az exmunkásőr komcsikat, de a hídfoglalás és a székházfelgyújtás nem a műfajuk. Szóval ha át akarnak nyomni valamit, azt át tudják nyomni.

Egy másik alternatívát is hasonlóan meggyőzően zár ki Miklósi: "Az LMP-re többnyire azok a jó szándékú és naiv emberek szavaznak, akinek fogalmuk sincs a politika működéséről." Mondjuk ezzel az érvvel 1990-ben az MSZ(M)P-re kellett volna szavazni. Nem? Egy másik vicces érv a "meglepően nyitott sajtó" [ez itt 3 külön link].

Jobbik

A Jobbik az a párt, aminek nem csak programja van (88 oldalas, bizony), hanem kormány-, sőt államfőjelöltje is. Az előszókat olvasva egyébként ég és föld a különbség kettejük közt, utóbbi javára. Azzal együtt, hogy neki köszönhető, hogy a cigánybűnözést, mint kriminológiai terminus technicust próbálják meg előadni. Ennek némileg ellentmond, hogy "a Jobbik – történelmi áttörést hozva – kimondta és kimondja, amit mindenki tud". Nehéz ugyanis elképzelni, hogy amit mindenki tud, az egy kriminológiai szakkifejezés, és nem annak vulgáris megfelelője (vagyis hogy a cigányok lopnak). Arról nem beszélve, hogy ha "speciális kezeléssel" lépünk fel egy-egy csoportra jellemző bűnelkövetési módokkal szemben, akkor miért marad ki a fehérbűnözés, mint például az állami vagyon szétlopása, amit legalább olyan kizárólagossággal fehérek követnek el, mint a szinesfémtolvajlást a cigányok? De ezt a kérdést már Bede Márton is felvetette.

Nem érdemes végigmenni az egészen, ezért csak egy liberális szempontból fontos téma, az antiglobalizmus és autarkia kérdése. A 25. oldalon még az egyik legnagyobb megőrzendő érték az ivóvízkincsünk, a 74. oldalon már eladnák az araboknak kilóra (hektoliterre). Az energiafüggetlenség jegyében atomenergiában nyomulnánk (plusz pont!), mindezt természetesen a hazai uránkészletre alapozva, csak épp lemaradt két olyan fázis, a dúsítás és a hulladékelhelyezés, amikben (főleg az előbbiben) 100%-ig a külföldre vagyunk utalva. Slusszpoén, hogy még a nyíltforráskódú szoftverek (újabb plusz pont!) melletti legfőbb érv is a nemzeti önállóság. Kicsit copy-paste-szagú program, erőteljes vörös farokkal. (Pont, mint Hegyi Gyula, aki kétszer is becsempészte a "kisemberek" szót a Tobin-adóról szóló nyilatkozatába.)

érvénytelen

"Mindenkinek a kurva anyját." Ezen nincs mit magyarázni. Max egy megjegyzés és egy kérdés. A megjegyzés annyi, hogy a szavazatszámláló bizottságokban jóval nagyobb arányban ülnek lelkes konkrét párt- vagy általános demokáciarajongók, mint korrupt politikusok. Legyünk tehát kulturáltak. A kérdés pedig az, hogy amíg az érvénytelen szavazatok belül maradnak a statisztikai hibahatáron, addig nem kényelmesebb otthon maradni?

otthonmaradás

"A szavazás elmulasztása olyan tabu Magyarországon, mint a leánygyermekünkkel folytatott szenvedélyes pásztoróra. Hiába követi el olykor a társadalom legalja, jobb családban az ilyesmi egyszeruen elképzelhetetlen..." Ez a cikk 2006-ban jelent meg először a Matula Magazinban, aztán az Indexen. Engem akkor tökéletesen meggyőzött, hogy egy olyan országban, ahol a legkisebb rossz Szekeres Imre, Kovács Kálmán, Mikola István és Herényi Károly, ott nem, hogy nem kell, de nem is szabad a legkisebb rosszra szavazni.

Ezután jött be a Lehet Más a Politika, aminek a fő állítása, hogy lehet más a politika, és akkor nem kell majd a legkisebb rosszra szavazni, vagy otthon maradni. Bokros megjelenése szintén egy ilyen reményt csillantott meg.

Aki nem akadt el a fenti opciók valamelyikén, annak maradt kettő: az MDF és az LMP. Mivel ez a blog témája, erről hosszabban majd a következő poszt(ok)ban.

Ezen a blogon nem lehet kommentelni. Ez nem azért van, mert olyan kurva okosnak tartom magam, vagy mert nem vagyok kiváncsi senki más véleményére. Hanem mert az elmúlt tíz évben elég rossz tapasztalataim voltak a politikai témájú fórumhozzászólásokkal* és blogkommentekkel kapcsolatban. A téma eleve 10%-ra redukálja az értelmes párbeszéd esélyét, ehhez hozzáadva a formát pedig tovább csökken 1%-ra. Így meg semmi értelme.

Úgyhogy legyen az, hogy akinek fontos mondanivalója van, az megírja a saját blogjában, aztán Twitteren reply-ol, és akkor belinkelem a poszt végére a választ. És ha arra viszontválaszolok, az is hasonló módon fog történni (mármint itt a blogban, a visszalink nem rajtam múlik).

(Persze könnyen lehet, hogy max hárman fogják olvasni ezt a blogot, és akkor fölösleges az óvintézkedés, de végülis csak egy kattintás volt az admin felületen.)

* Tudom, 6:3-as szabály, de hülyén nézne ki.