Stan: A delfin okos, hasznos és szép.
Cartman: Jó, hasznos és szép, két szelet kenyér között majonézzel.
Stan: A delfinek okosabbak, mint te.
Cartman: Ha olyan rohadt okosak, miért laknak igluban?
Stan: A delfinek nem laknak igluban, azok az eszkimók.
Cartman: Delfin vagy eszkimó, nem mindegy? Hal, hal. Tök uncsi a zöldek hippidumája.
(South Park: Testsúly 4000)

Milyen lenne egy hippipárt, ha lenne ilyen? Békepárti, szabadságpárti, emberi jogi harcos, drogbarát, globalizáció-ellenes, piacellenes, kommunisztikus, zöld, atomellenes, establishment-ellenes, szecesszionista.

És milyen az LMP a nemrég kiadott programjuk alapján?

Békepárti?

"Jó lenne, ha közhely lenne, hogy egy aktív békepolitika kialakítása is halaszthatatlan feladat, mivel évente 1200 milliárd dollárt költ a világ katonai kiadásokra, és ennek az összegnek lenne jobb helye." Ezt Várady Tibor, a Humanista Párt elnöke mondta egy interjúban. Azóta az LMP és a HP szétmentek, Várady szerint azért, mert "azt látjuk, hogy az LMP egyre inkább egy mainstreamebb vonalat képvisel, amiben a rendszerkritika csak egy vissza-visszatérő fűszer. Időről-időre mondanak szimpatikus dolgokat, de az alapvető irány nem ez." (Fent és Lent)

Ha megnézzük az LMP programját, abban a "NATO", a "fegyver", a "hadi" szavak elő sem fordulnak, a "háború" csak időhatározóként ("második világháború utáni"), a "béke" pedig csak a társadalmi béke, a béketest és az ENSZ vonatkozásában. Nem tekinthetjük tehát harcos békepártinak az LMP-t.

A "béketest" egy mediációs testület a helyi, elsősorban etnikai konfliktusok kezelésére:

"Azokon a településeken, ahol komoly konfliktus alakult ki, vagy a kialakulása küszöbön áll, egy állami felügyelet alatt álló, de a helyi önkormányzattal együttműködő mediációs "béketest" bevetésére lenne szükség a feszültségek oldása érdekében. Ez egy olyan (szak)politikai szakértőkből és hivatásos mediátorokból álló csoport lenne, amely a települési vagy kisebbségi önkormányzat meghívására rövidebb-hosszabb időt töltene a kisebbségi és többségi csoportok között kialakult konfliktus helyszínén annak érdekében, hogy lehetőséget és keretet teremtsen a kialakult konfliktus tárgyának és okainak közös meghatározására, és hozzájáruljon a konfliktus oldását vagy megoldását célzó javaslatok kidolgozásához és megvalósításához.
A feszültségek megelőzését szolgálná a rendfenntartó szervek és a cigány közösségek közötti bizalmi kapcsolat kiépítése. A jogállamnak vissza kell térnie a telepekre és szegénynegyedekbe, ezek igazgatását nem engedheti át az itt élőket kiszolgáltatott helyzetben tartó családoknak. Erre mi a szociális szolgáltatókkal is együttműködő közösségi rendőrség megvalósítását tartjuk a legjobb megoldásnak." (82-83.o.)

A társadalmi béke pedig talán az LMP leghangsúlyosabb mondanivalója:

• "A társadalmi békéhez vezető egyetlen járható út az esélyteremtés útja." (78.o.)
• "A mi értékítéletünk szerint a mai Magyarországon a társadalmi egyenlőtlenségek mértéke elfogadhatatlan. A népesség csaknem egyötöde él szegénységben." (8.o.)
• "Ma politikai karriert lehet csinálni azzal, ha az ember etnikai alapon szembeállítja egymással Magyarország szegényeit, és az alsó középrétegek egzisztenciális fenyegetettségéért a cigányságot kiáltja ki bűnbaknak." (11.o.)
• "Az ökoszisztéma és az emberi társadalom viszonya csak akkor lehet fenntartható, ha a társadalom belső viszonyai is fenntarthatóak. Egy igazságtalanságokkal súlyosan terhelt társadalom nem fenntartható." (11.o.)

A foglalkoztatás, az oktatás, a vidékfejlesztés, a cigánykérdés, a lakhatás (43-96.o.) mind elsősorban arról szól az LMP számára, hogy Magyarország alsó 20%-át hogyan lehet felemelni, hogyan lehet nekik esélyt adni. Ez a fenntarthatóság egyik ága, ezt segítenék a zöld munkahelyek, az adóreform (a munkabér terheinek nagyarányú csökkentése a fogyasztás (zöld adók) és a vagyon (ingatlan adó) kárára), a közoktatás, a közlekedés és a közszolgáltatások fejlesztése.

A magyar társadalom alsó ötödét némi leegyszerűsítéssel két részre oszthatjuk: cigányokra és Jobbik-szavazókra. Hogy a szegénység, az alulképzettség, a munkanélküliség, a marginalizálódás, a kilátástalanság, a társadalmi normáktól elfordulás, az aggresszíó és a szélsőségesség mennyire korrelálnak, annak bőséges irodalma van Émile Durkheim-től Robert K. Merton-on át Hannah Arendt-ig. Ezért most vegyünk inkább egy aktuálpolitikai példát, a "leszbipornós gárdista", Müller Nikolett esetét. "Előfordulnak olyan helyzetek, amit el sem tudunk képzelni, amiről nagyon kevés ismerete van annak, aki rendezett körülmények között él." (Morvai Krisztina) "Mert szerintem rohadtul arról van szó, hogy a radikális mozgalmak általában ott erősek, ahol egy társadalom gyenge. Ugyanígy a fiatal lányok közül se azok fordulnak az "ősi szakma" felé, vagy mennek el a pornóiparba szétkeféltetni magukat, akik mondjuk ügyvédcsaládba születtek, és hatéves korukban már franciául rendelik ki a homárt az étteremben. Nem kell túl sok puzzle darabból összerakni azt a képet, amely megmutatja nekünk, hogy van valaki, aki nem találja a helyét a társadalomban és csak sodródik ide-oda. Márpedig az "ide" nem a Győri Balett, ahogy az "oda" sem a Budai Katolikus Olvasókör." (Büntiblog)

Az LMP megoldása alapvetően szembemegy az eddig hallott alternatívákkal:

• Neolib/neokon: szociális rendszer felszámolása, így a cigányok kénytelenek lesznek dolgozni (vö. Szlovákia), a szélsőségesek meg le vannak ejtve
• Jobbos: szociális kártyát a cigányoknak, két pofont a szélsőségeknek
• Ballib: ööö..., Holokauszt-törvény és gárdabetiltás

Az LMP programja alapján a cigánykérdés és a szélsőségek kérdése nem is annyira egymással függ össze, hanem mindkettő a szegénység és a kilátástalanság függvénye, ezért a megoldás is ezek megszüntetésében keresendő. Megfelelő (értsd: kvalifikálatlan) munkát és (egyenlő) esélyt kell adni a szegényeknek, akár cigányok, akár Jobbik-szavazók, akár egészen mások.

Szabadságpárti?

"A hatvanas és hetvenes évek ökoautoritárius szerzői, akik a demokrácia korlátozásában látták az egyetlen megoldást, kétes hírnevet szereztek az ökológiai politikának, s alighanem ennek a számlájára írható, hogy ma egyesek úgy viselkednek, mintha a klímaváltozás csak a szabadság ellenségeinek ravasz összeesküvése folytán került volna fel a nemzetközi politika napirendjére.
Mi nem tartunk az öko-autoritáriusokkal.
Egyrészt az eddigi tapasztalatok alapján a diktatúrák teljesítménye a környezeti ügyek kezelésében tipikusan nagyon gyenge, lényegesen gyengébb, mint a demokráciáké. A fenntarthatóság minden jel szerint egy rendkívül összetett feladat, amelynek megoldásához egyebek mellett rengeteg innovációra is szükség lesz. Az eddigi tapasztalatok szerint a demokráciák pluralizmusa és szellemi szabadsága a legalkalmasabb környezet a sokrétű, nagyszámú összefüggést és visszacsatolást tartalmazó, sokféle innovációt igénylő problémák megoldására.
Másrészt a politikai szabadságjogok korlátozása aligha fenntartható. Ha a környezeti fenntarthatóság problémájára ez lenne a válaszunk, ez a válasz nem lehetne tartós.
Harmadrészt, és messze ez a legfontosabb, a nagy áldozatok árán kivívott politikai szabadságjogokról azt tartjuk, hogy azok végső soron az erkölcsi önrendelkezésünk eszközei, ez pedig az emberi személy sajátos méltóságának nélkülözhetetlen eleme. Mi nem szívesen élnénk egy olyan világban, amelyben a fenntartható fogyasztás ára a politikai szabadságjogok korlátozása.
A demokrácia és a szabadságjogok mellett elkötelezett zöld politika előtt nincs más út, mint megpróbálni a demokráciát mindinkább azzá fejleszteni, amire egyébként is való: a közösségi cselekvés racionális és lelkiismeretes irányításának képességévé.
Eszünk ágában sincs tehát szembefordulni az emberi személy morális autonómiájának kibontakozásához kereteket adó liberális demokráciával, hanem inkább fejleszteni szeretnénk azt." (15.o.)

Emberi jogi harcos?

A programban az "emberi jog" kifejezés főleg a globalizáció témakörben fordul elő, úgyhogy erről inkább ott (lentebb). A "meleg", "szex", "abort", "eutan" szavak/szótöredékek nem találhatók meg a programban sehol (a "meleg" egy-kétszer igen, de a szó hőmérsékleti értelmében). Ennek oka az lehet, hogy "tudatosan tartózkodunk attól, hogy az úgynevezett szimbolikus kérdésekben keresztes háborút szítsunk." (Schiffer András).

Akinek pont ezen témák túlhangsúlyozása miatt volt elege a ballib értelmiségből vagy az SZDSZ-ből, az ezek alapján fellélegezhet. Aki szerint viszont ezek a legfontosabb témák ma Magyarországon, az csalódni fog, mert elég egyértelmű, hogy az LMP szerint nem. A fenntartható jövő, a befogadó társadalom, és a megújuló demokrácia egyike sem kifejezetten erről szól.

Drogbarát?

"Ezek mellett pedig dekriminalizálni kell a kannabisz származékokat fogyasztókat, mivel ha bűnözőként bánik velük a társadalom, azzal nem tudjuk a problémát a gyökerénél megoldani. A könnyűdrog fogyasztás szabálysértési kategóriába kell, hogy kerüljön. A problémás esetekkel ifjúságsegítők és a szociális munkások foglalkozzanak, ne rendőrök és orvosok. Nem üldözni kell a kannabiszfogyasztást, hanem alternatívát kell nyújtani!" (179.o.)

Ez egyes értelmezések szerint a mai magyar valóságban drogbarát politika, mások szerint viszont "a maffiabárók támogatása". Azt hiszem erre is Schiffert lehet idézni magyarázatképp: "a drogkérdés most nem tartozik Magyarország legégetőbb problémái közé." (168 Óra)

Globalizáció-ellenes?

A globalizációval kapcsolatban van három tipikus álláspont: 1. a globalizáció jó, 2. tök mindegy, hogy milyen, a globalizáció külső adottság, ezért nekünk annyi a dolgunk, hogy elfogadjuk, 3. a globalizáció rossz.

Ehhez képest az LMP az 1. és a 3. álláspontot vegyíti, amennyiben beszél a globalizáció előnyeiről és hátrányairól. De ami a legfontosabb, hogy a 2.-at határozottan elveti, merthogy a globalizációt az emberek hozták létre (még ha nem is teljesen tudatosan), ezért igenis lehet rá hatásunk.

Nézzük először a pozitív oldalt (Magyarország EU-tagsága a globalizáció egyik legfontosabb "megnyilvánulása", ezért szerepel itt):

• "Az Európai Uniót a benne részt vevő demokráciák hatalmas teljesítményének, megőrzendő értéknek tartjuk. Úgy látjuk, olyan esélyt ad a társadalmi igazságosságot középpontba helyező, sajátosan európai gazdasági-társadalmi berendezkedés megőrzésére, a globális problémák érdemi kezelésére és az európai népek békés együttélésének garantálására, amely az Unió nélkül nem állna rendelkezésre." (37.o.)
• "A lisszaboni szerződés ezeken a területeken előrelépést hozott a korábbi állapothoz képest. Szerintünk ezeket az intézményi reformokat tovább kell folytatni. A lisszaboni szerződés korlátozta a tagállami vétó lehetőségét is az Európai Tanácsban. Szerintünk az ellenszavazat nélküli egyetértés megkövetelését minden területen fel kell váltania a minősített többséggel való döntésnek." (40.o.)
• "A globalizáció soha nem tapasztalt együttműködést és kölcsönös függőséget alakított ki a világ államai, régiói között. Ez lehetővé teszi a technológiai, gazdasági és társadalmi fejlődés vívmányainak megosztását, csökkenti a politikai határok jelentőségét, segíti a szomszédos térségek együttműködését, kitágítja a kulturális teret." (38.o.)

És a negatív oldal:

• "E kölcsönös függőségek azonban súlyosan egyenlőtlenül alakulnak. Miközben a növekedés előnyei kevés számú vállalat és egyén kezében koncentrálódnak, a fejlődés szociális, biztonsági és környezeti terhei és kockázatai döntően a legszegényebb államok lakosságára, valamint a gazdag országok leszakadó társadalmi csoportjaira hárulnak." (38.o.)
• "Ehhez jönnek még a globalizáció egyenetlenségéből adódó problémák. A politikai globalizációnak a gazdasági globalizáció mögötti lemaradása miatt a közösségi önrendelkezés döntően nemzetállami intézményeinek képessége egy sor fontos kérdés meghatározására nagyon meggyengült. Nem csupán ökológiai jelentőségű kérdésekről van szó, hanem klasszikus igazságossági, például a tőke és a munka viszonyát szabályozó kérdésekről is. A globális kormányzás multilaterális kormányközi intézményei szétaprózottak és gyengék, és éppúgy megszállják őket a jól szervezett képviselettel rendelkező érdekcsoportok, ahogy teszik a nemzeti politikai intézményekkel." (15.o.)

A megoldást pedig a globális kormányzás (37-42.o.) fejlesztésében látja az LMP:

• "Az egyenlőtlenségek felszámolására és közös szabályok kialakítására van szükség, nem a globalizáció megállítására, hanem a humanizálására." (110.o.)
• "Noha a globalizáció nagy lehetőség az univerzális emberi jogok és a kölcsönös megértésen, méltányosságon alapuló világtársadalom kialakulására, az elmúlt harminc év globális fejlődése nem csökkentette érdemben a szegénységet, hanem fokozta az egyenlőtlenségeket, és elmélyítette a környezeti válságot. Ez szerintünk elsősorban azért történt így, mert a közösségi önrendelkezésnek azok az intézményei, amelyek többek között arra is hivatottak, hogy a gazdaságot a közjó szolgálatába állítsák, miután továbbra is lényegében nemzetállami keretek között maradtak, meglehetősen eszköztelenek a globális piac kudarcainak korrigálására. Ezért szerintünk a globális kormányzás ma gyenge és széttagolt multilaterális intézményrendszerének fejlesztésére van szükség. Erről szól a második fejezet második fele." (20.o.)
• "A globális gazdasági kormányzás intézményeit, a Világbankot, Nemzetközi Valutaalapot (IMF), és a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) az ENSZ felügyelete alá kell helyezni, és kiegyensúlyozottabbá kell tenni az irányításukat." (41.o.)

Piacellenes?

"Magyarország gazdaságát a rendszerváltás utáni korai évektől kezdve egy komoly ellentmondás jellemezte. Az időszak nagy részében egy határozott piacelvű ideológia érvényesült, ami megmutatkozott a közösségi tulajdonú vállalatok gyors privatizációjában, a közszolgáltatások egy részének privatizálásában, illetve az erre tett kísérletekben, és az állam fejlesztői funkciójáról való lemondásban. Ugyanakkor ez az önmagát látszólag szigorú elvekkel korlátozó állam a politikai klienseknek juttatott állami megrendelésekkel és a beszállítók korrupt kiválasztásával (lásd a demokráciáról szóló I/A fejezetet), sőt a szabályozók kiszámíthatatlan, sokszor ugyancsak klientúraérdekek által mozgatott gyakori változtatásával, és az egyes gazdasági szereplőknek juttatott egyedi kedvezmények és támogatások sokaságával torz, piacellenes gazdasági környezetet teremtett, amelyben túlzott a saját önkényes, esetleges, fejlesztői stratégiát nélkülöző befolyása. Paradox módon az elmúlt húsz év gyakorlatának a piacelvű "klasszikus", és a piaci koordináció kudarcait kiemelő "alternatív" kritikája egyaránt jogos. Szerintünk az államnak az lenne a feladata, hogy felismerje a piaci kudarc eseteit, ezek orvoslása érdekében szabályozóként és fejlesztőként beavatkozzon, ahol pedig a piaci koordináció képes a közjó biztosítására, kiszámítható, méltányos, senki felé nem lejtő játéktér megteremtésével segítse annak működését." (120-121.o.)

A fenti gondolatot akár Bokros Lajos is mondhatta volna, nála piacbarátabb politikust pedig nehéz lenne találni.

Kommunisztikus?

A kommunista szó egyrészt K-Európában történelmi-politikai okokból használhatatlan, másrészt túlzottan szűk értelmű. A kommunisztikus egyszerre fejezi ki a magántulajdonnal szembeni averziót, a szociális érzékenységet, és a kommuna-jellegű életformát.

A jelentékeny politikai erők közül egyedül a Jobbik viszonya kétséges a magántulajdon szentségével kapcsolatban, legalábbis a Vona-interjú alapján nem egyértelmű, hogy az államosítást hogyan képzelik el (szimpla elvétellel, adott áron történő kötelező eladással, vagy piaci adásvétellel). Kommunákban pedig még ők sem gondolkodnak. Úgyhogy maradjunk a szociális érzékenységnél.

"Az ökológiai politika stratégiai célja azoknak a megnyerése, akiknek a politikai értékválasztásaiban fontos elem a szolidaritás, de a szolidaritásról ma még esetleg csak a kézenfekvő, térben és időben közeli szempontokat figyelembe véve gondolkodnak. Az ökológiai politika feladata a szolidaritás kiterjesztése a térben távol élőkre és a jövőben megszületendő nemzedékekre, sőt, a nem emberi lénytársakra is. Ehhez azonban hitelt csak az itt és most velünk élő szegények melletti kiállással szerezhet." (11.o.)

Hogy a szolidaritás mennyire fontos, azt még az egyébként nem túl hippibarát Matula is elismeri: "Nem kell azon sokat gondolkodni, hogy mi történik az olyan országokkal, ahol túl sokan maradnak le, hiszen a világ tele van olyan helyekkel, ahol ez már megtörtént." "Nincs más megoldás: nekünk kell lépnünk. Adni kell. Pénzt, eszközt, ötletet, amire csak a pechesebbjének szüksége van." (Bede Márton)

Ennek ellenére nincs túl nagy divatja a szolidaritásnak: "Ma népszerű dolog a segélyezettek, különösen cigány segélyezettek ostorozása. Egyrészt tévképzetek terjednek arról, hogy a romák segélyezése mekkora terhet jelent a költségvetésnek, másrészt sokan azt gondolják, hogy a segély csökkentése vagy megvonása alkalmas eszköz az érintettek munkára kényszerítésére. A segélyezés költségei valójában a jóléti kiadások töredékét teszik csak ki. A támogatás a rászorulók majdnem feléhez egyáltalán nem jut el, összege pedig nem elég ahhoz, hogy megakadályozza a mélyszegénységbe süllyedést. Természetesen minden jóléti és szociális ellátás csökkenti a munkakínálatot, de ha nincs kereslet a képzetlenek munkaerejére, a segélyek csökkentése önmagában senkit nem segítene vissza a munkába, viszont az amúgy is kritikus helyzeten tovább rontana: nőne a mélyszegénységben élők száma, és tovább terjedne az uzsora." (81.o.)

Ezért az LMP bevezetné a garantált minimumjövedelmet.

"A segélyezés jelenlegi gyakorlatát olyan garantált minimumjövedelemmel váltanánk fel, amely minden rászoruló számára biztosítja az esélyt az emberhez méltó életkörülmények minimumának megteremtésére, ugyanakkor a lehető legkevésbé hat ellenösztönzően a munkavállalásra. Az új rendszerben azok a háztartások lennének jogosultak támogatásra, amelyekben az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem nem éri el a törvényben meghatározandó minimumszintet. Ehhez a szociális ellátáshoz való jogosultságot azokra is ki kell terjeszteni, akiknek van munkajövedelmük, de a család egy fogyasztási egységre jutó jövedelme alapján jogosultak lennének támogatásra. A célunk az, hogy az összes magyar család közül a legszegényebb 10% jogosultságot élvezzen, ehhez a segély ma érvényes jogosultsági küszöbének kisebb emelése szükséges. A garantált minimumjövedelem összegét úgy állapítanánk meg, hogy nagyjából az alsó jövedelmi tized határáig egészítse ki a családok egy főre jutó jövedelmét, azaz mindenkinek legyen legalább annyi jövedelme, mint az éppen a mélyszegénység határa felett élő családoknak." (81.o.)

"A garantált minimumjövedelem munkavállalást ellenösztönző hatását, azon túl, hogy munka mellett is igényelhetővé tennénk, azzal is csökkentenénk, hogy az újonnan munkába állók esetében az első évben a jogosultság szempontjából a bérjövedelem egy része nem számítana be a háztartás jövedelmébe. A munkanélküliek esetében a garantált minimumjövedelem feltétele lenne a munkaügyi kirendeltségekkel való, a jelenleginél szorosabb együttműködés is, amelyet következetesebben érvényesítenénk." (82.o.)

A garantált minimumjövedelem kifejezéstől van, akinek "összerándul az európai értelemben véve konzervatív gyomra" (Mandiner), de azért látható, hogy itt nem a "mindenki a szükségletei szerint"-elv érvényesül. Kivéve, ha komolyan gondoljuk, hogy annak a cirka 100 ezer alultáplált gyermeknek kizárólag a létminimum a szükséglete, az iPhone nem.

Mint látható, az LMP nem alanyi jogon garantált iPhone-t javasol, hanem csak annyit, hogy legyen különbség Nyugat-Szudán és a Nyugati aluljáró között.

Zöld?

"Az emberiség ma az ökoszisztéma megújulóképességénél durván negyedével intenzívebben használja a Föld erőforrásait. Ez az életünk alapjául szolgáló természeti rendszerek gyors és nagyarányú leépülését, az állati és növényi életformák sokféleségének csökkenését, az éghajlat megváltozását, termőterületek visszaszorulását, minőségének romlását okozza. Ezen az áron ráadásul csupán a kisebbség kényelmét és pazarló jólétét biztosítjuk, miközben a többség, a fejlődő országok gyorsan gyarapodó szegény népessége aligha fog lemondani arról, hogy a fogyasztásban felzárkózzon a fejlett országok népeihez.
Általában készek vagyunk adót fizetni azért, hogy más gyereke is járhasson iskolába, járulékot fizetni azért, hogy más is el tudjon menni orvoshoz, ha beteg. A szolidaritás azokkal, akikkel ma együtt élünk, magától értetődő, sőt az egyik legfontosabb eleme a politikának. Miért ne lehetne ugyanilyen természetes, hogy szolidárisak vagyunk azokkal, akik néhány nemzedékkel utánunk fognak ezen a bolygón élni, köztük a saját leszármazottainkkal? Miért ne lenne erkölcsi kötelességünk, hogy olyan politikát javasoljunk, amely törődik azzal, hogy ők is egy lakható bolygóra szülessenek, ahol emberhez méltó életet lehet élni? Nem hivatkozhatunk a tehetetlenségünkre. Minden bajával együtt Magyarország globális összehasonlításban a legszerencsésebb országok közé tartozik. Ma egy átlagos magyar jóval többet használ a Föld erőforrásaiból, mint amennyi fenntartható volna, ha mindenki ennyit használna. Tagállama vagyunk a világ vezető gazdasági hatalmának, az Európai Uniónak, ami számos lehetőséget kínál a cselekvésre.
Magyarország ráadásul Európában azok közé az országok közé tartozik, amelyeket a klímaváltozás az átlagnál érzékenyebben fog érinteni. A számítások szerint minket elsősorban a vízkörforgásban bekövetkező változások sújtanak majd – már a következő évtizedben. Az éves csapadékmennyiség csökkenni fog, a csapadék időbeli eloszlásának egyenetlenségei szélsőségessé válnak. Az Alföld talajvíz-utánpótlása romlik, a növekvő öntözési igényeket a várhatóan csökkenő vízhozamú folyóknak kellene kiszolgálniuk. Mindez elsősorban a mezőgazdaság számára jelent majd problémát, de egyre nagyobb feladat lesz a biztonságos ivóvíz-ellátás is, mindeközben egyre veszélyesebbé és költségesebben kezelhetővé válnak a folyóinkon végigzúduló villámárvizek.
A globális ökológiai problémák jelentőségének felismerése, együtt a fosszilis energiahordozók drágulásával majd kimerülésével, technológiaváltást fog kikényszeríteni a gazdaság számos ágazatában, ez a folyamat már el is indult. Egész iparágak jelentéktelenednek el, mások pedig néhány évtized alatt óriási fellendülést fognak produkálni. Az, hogy Magyarország kicsi és rendkívül nyitott gazdaságának a következő évtizedekben milyen szerep jut a globális gazdaságban, azon is múlik, hogy mennyire gondolkodunk előre, mennyire készülünk fel ezekre a változásokra. Ma munkahelyteremtés címén a költségvetés évi százmilliárdokkal támogat alacsony foglalkoztatási hatású, hanyatló iparágakat. Ez biztos, hogy rossz stratégia. A közeli jövőben munkahelyek százezreinek sorsa múlhat azon, hogy elébe megyünk-e, vagy sereghajtói leszünk a gazdaságban előbb-utóbb mindenképpen bekövetkező zöld fordulatnak." (7-8.o.)

Atomellenes?

Az LMP kétségtelenül a megújuló energiákat és az ezzel járó energiafüggetlenséget preferálja. "Hosszú távú célként olyan energetikai rendszer kialakítása a cél, amely nagyrészt belső forrásokból fedezi az energiaigényt, diverzifikált, nagyobb teret ad az energetikai autonómiának (nem utolsósorban az informatika fejlődésének kiaknázásával), és környezeti hatása csekély. Továbbá összhangban van a fenntarthatóság elveivel, a magyar lakosság szociális és környezeti érdekeivel és a gazdaság hosszú távú fejlesztési szükségleteivel. Azt szeretnénk elérni, hogy a következő évtizedben az ország energiafelhasználása folyamatosan csökkenjen, amit elsősorban az épületek és a közlekedés energiahasználatának csökkenése eredményezne. A csökkenő mennyiségű energia egyre nagyobb hányadát a többségében helyben előállított és felhasznált megújuló erőforrások adnák. Számszerűsítve, azt tekintjük elérendő célnak, hogy a 2005-ös évhez képest az energiafelhasználási hatékonyság és energia-megtakarítás 2050-ig 30%-kal csökkentse az egy főre jutó energiafelhasználást, és a megújuló energiaforrások felhasználása elérje a jelenlegi közel kilencszeresét, azaz az évi 500 PJ-t." (155.o.)

Mivel az ország energiaforrásainak nagy része fosszilis: "34% földgáz, 35% kőolaj, 10% szén, 10% atom, 5% megújuló" (150.o.), ezért talán nem is meglepő, hogy az atomenergiáról nagyjából egy szót nem ejt a program. Ez alapján nem várható, hogy a leendő LMP-frakció odaláncolja magát a Paksi Atomerőműhöz, megakadályozandó a bővítését.

Establishment-ellenes?

"A hazai politikai mező befagyott. Regionális összehasonlításban a politikai elit mozdulatlan, új pártok nehezen tudnak betörni a politikai térbe. A parlamenti pártok száma csökken, a megmaradókat egyre inkább gazdasági oligarchák uralják. A pártokon belüli vitákat a kilencvenes években meghatározó elvi-ideológia törésvonalak eljelentéktelenedtek, helyüket a gazdasági érdekcsoportok küzdelme vette át. A kilencvenes évek pártjai belülről megújíthatatlannak tűnnek. Utánpótlásukat a kontraszelekció jellemzi, aminek egyik oka, hogy a politikusi pálya társadalmi megítélése szélsőségesen rossz. Így a pártrendszer egyre kevésbé tudja betölteni alkotmányos funkcióját: nem képes reprezentálni és a közhatalmi döntéshozatalba becsatornázni a politikai közösségben meglévő különböző morális meggyőződéseket, a közjóról alkotott különböző elképzeléseket. A helyi önkormányzatok működését is, a kistelepüléseket leszámítva, a politikai zsákmányszerzés logikája hatja át. A jelenlegi népszavazási szabályozás (a kampányszabályok rendezetlensége, a relatíve magas kezdeményezői küszöb) a közvetlen demokrácia országos intézményeit is gyakorlatilag a pártok kezébe teszi le, miközben helyben a szigorú érvényességi és eredményességi feltétel indokolatlanul korlátozza az állampolgári kezdeményezések lehetőségeit." (27.o.)

Szecesszionista?

Magyarul abban látja-e az LMP a megoldást, hogy ki kell vonulni a társadalomból? Erre teljesen egyértelműen NEM a válasz, hiszen a három meghatározó jelszó egyike a "részvétel".

"Könnyíteni akarunk az érvényes és eredményes helyi népszavazások, valamint a helyi és országos népi kezdeményezések feltételrendszerén, biztosítva a rivális álláspontok és az állampolgári önszerveződések esélyegyenlőségét a helyi és országos népszavazási kampányokban.
Az állampolgári részvétel eddig leghatékonyabb intézményeinek bizonyult civil önszerveződések számára kiszámítható jogi-szabályozási környezetet szeretnénk teremteni, a pénzügyi több lábon állásukhoz és fenntarthatóságukhoz szükséges feltételrendszer egyidejű megteremtésével.
Új jogalkotási törvényt készítünk, amely a jogszabály-kezdeményezéstől egészen a parlamenti vitáig komoly közjogi szankciókkal védené az állampolgári részvételt a politikai döntéshozatalban, és megakadályozná, hogy a különféle hatósági eljárásokban a gazdasági lobbicsoportok nyomására ellehetetlenítsék az állampolgári szervezetek részvételét. Az új törvénybe bele akarjuk foglalni, hogy a jogalkotási eljárási szabályok megszegésével megalkotott normát alkotmányellenesként kell kezelni.
Megkezdjük az állampolgári tanácsok, a közösségi tervezés, a részvételen alapuló költségvetés-készítés és más, külföldön bevált részvételi technikák intézményesítését. Állami és államilag támogatott fejlesztéseknél, beruházásoknál ezeknek a technikáknak az alkalmazását bizonyos értékhatár fölött idővel kötelezővé is tennénk. A strukturális alapokból jövő fejlesztési források felhasználásának tervezésében már a következő uniós tervezési időszakban szeretnénk megteremteni az alulról jövő tervezés feltételeit, felhasználva a szlovén tapasztalatokat." (35.o.)

Értékelés

• békepárti: társadalmi béke párti (0,5)
• szabadságpárti: igen (1)
• emberi jogi harcos: nem explicite (0,5)
• drogbarát: részlegesen (0,5)
• globalizáció-ellenes: nem (0)
• piacellenes: nem (0)
• kommunisztikus: szociálisan érzékeny (1)
• zöld: igen (1)
• atomellenes: nem (0)
• establishment-ellenes: kvázi (0,5)
• szecesszionista: nem (0)

A hippiméteren az LMP 11 pontból 5-öt ért el, vagyis 45%-ban tekinthető hippinek.